Háló

Megtekintve: 55 alkalommal

Éppen úgy, mint amazok…

Sokan vagyunk, igen sokan….. elhagyatottak,

mindig más szolgái, öröktől  megbotozottak,

kiket a föld kinevelt  a honi sárból. Remegve,

üvöltve  jöttünk, mezítelen  tisztán, e baljós

világra, mi: a “nép”.

Szorgos emberré kovácsolt

a sors, s tettük dolgunk  

remélvén a derűs  holnapot…

                                             / éppen úgy, mint  “amazok”…/

Égő hátunkon szöget vert a nyár, dalos kaszát

fentünk inas verejtékkel, vágtuk karcsú derekát

a rengő búzának, mégis…szikkadt kenyeret szelt a tél,

falvak kamrájának holttá fagyott színén.

A sovány disznót leöltük, s ettünk, csak ettünk…

Lám …olykor az emberek  boldogok…

                                                     / éppen úgy, mint “amazok” …/

Sebes hordája jött a pusztulásnak, végig

nyargalt a hon fiain, kik vért ontani

mentek elébe, hulltak asszonyok, gyermekek,

katonák félték a halált, de állták… s szóltak a hallgatag vének: Mi végre ?!

Sorsunk egy: meghalunk, ÉRTÜK, 

míg a gyáva  sunyi színére  vált, s lopva haza gyalogol…

                                               / éppen  úgy, mint  “amazok”…/

Hiába béget a nyáj, hangja a kényes úri

fülnek káosz,  nem  a lélek üvöltő panasza, mit

meghallani nem akar, hisz nem éhes

a  törvényhozó atyafi, ki oly jól él odafent

lelkünk bizalmán / és elad hitvány garasért /, hej… 

de élveznénk mi is   a holnapot…

                                      / éppen úgy, mint „amazok”…/

Dolgom tenger, lám sosem  végzem…

Névtelen  nyughelyem, akár a szürke föld, a csend

döngöl fölöttem,  köröttem ezer év dobol,

s a holtak, kik odafent de jól megvoltak..nyugszanak…mély csend honol…

s itt  lent, eltemetetten majd tán elmondhatom:

Jól vagyok! Végre egyszer jól vagyok…

……Éppen… úgy…,

                                                     mint “amazok”.

Vélemény, hozzászólás?