Mit mondhatnék…?
Mit mondhatnék neked, kedvesem?
Kéklő égen tűnő felhőrajz,
akár kezed vezetné kezem,
inamban a rugó,
messze iramló képzeletem…..
Te vagy.
Mit mondhatnék neked, kedvesem?
Mikor hajózol velem,
folyón, rejtelmes vágyszirmú vizeken,
a holdszegély felettünk ezüsttel font virág,
csillagfény pompáz
aranyló kebleden.
Téged ölellek.
Mit mondhatnék neked, kedvesem?
Lobot vet szemed parazsában
mohó ifjúságunk, akkor…tudod…
ma gyámolít karom,
álmod puhán megpihen,
Te jössz felém.
Mit mondhatnék neked, kedvesem?
Sziklának dől ma a részeg idő, elfúl a hang,
felkapja rettentő szélvihar,
mint riadt madár csapong …a szó
kövekbe rejtőzik…mégis néked suttogom,
Mi tudjuk…Te, meg én.
Mit mondhatnék neked kedvesem?
Korhad a halott gyökér, szorít, szorít belül a félelem,
örvényt dob felénk a hanyatló nap,
köröttünk morajlik az éhes végtelen.
Majd halkan, mint lágyan dúdoló dal,
sugárként érkezel.