Megtekintve: 436 alkalommal
mÉG
Sosem volt bajnok, eszmél a vándor.
Kilép a nimfa egy meghasadt fából.
Sötét a liget, az éjszaka komor,
Mozdul a vándor, hamuban kotor.
Szárnyaló szikra, vöröslő parázs,
Merészség gyümölcse, áhított varázs.
Éled a világ, izzik a hajnal,
Táncol a nimfa kibontott hajjal.
Vidáman repked, szárnyal a pernye,
Kacéran villan a nimfa melle.
Feláll a vándor, dörzsöli szemét,
Libben a nimfa, nyújtja a kezét.
Érintés varázsa, olvad az álom,
Száj tapad szájra, váll nyugszik vállon.
Összeforr testük a bőrük egy lesz,
A vándoré perzsel, a nimfáé selymes...
Mucha Tamás
2