Háló

Megtekintve: 268 alkalommal

mÉG

Sosem volt bajnok, eszmél a vándor.

Kilép a nimfa egy meghasadt fából.

Sötét a liget, az éjszaka komor,

Mozdul a vándor, hamuban kotor.

Szárnyaló szikra, vöröslő parázs,

Merészség gyümölcse, áhított varázs.

Éled a világ, izzik a hajnal,

Táncol a nimfa kibontott hajjal.

Vidáman repked, szárnyal a pernye,

Kacéran villan a nimfa melle.

Feláll a vándor, dörzsöli szemét,

Libben a nimfa, nyújtja a kezét.

Érintés varázsa, olvad az álom,

Száj tapad szájra, váll nyugszik vállon.

Összeforr testük a bőrük egy lesz,

A vándoré perzsel, a nimfáé selymes...

Vélemény, hozzászólás?