Háló

Megtekintve: 34 alkalommal

Bolyongó

arcomon erdőbolyongó ránc
rothadó avarba taposlak
tudattalan nyomomban jár
a sóvár akarat
míg a vadon vízesés-morajában
pisztránghangodra vadászom

máig lopom életed
fáradó szerelem-fáim
fojtó ölelésében fullad
ujjaid hegyén reszket a jelen

fűszálakon csillan néha
öröktől vágy ez
vagy csak véletlen rügy
holt ág hegyén
fedetlen árnyékodban.

Vélemény, hozzászólás?