mÉG

Sosem volt bajnok, eszmél a vándor. Kilép a nimfa egy meghasadt fából. Sötét a liget, az éjszaka komor, Mozdul a vándor, hamuban kotor. Szárnyaló szikra, vöröslő parázs, Merészség gyümölcse, áhított varázs. Éled a világ, izzik a hajnal, Táncol a nimfa kibontott hajjal. Vidáman repked, szárnyal a pernye, Kacéran villan a nimfa melle. Feláll a vándor, dörzsöli szemét, Libben a nimfa, […]

Mit mondhatnék…?

Mit mondhatnék neked, kedvesem? Kéklő égen tűnő felhőrajz, akár kezed vezetné kezem, inamban a rugó, messze iramló képzeletem….. Te vagy. Mit mondhatnék neked, kedvesem? Mikor hajózol velem, folyón, rejtelmes vágyszirmú vizeken, a holdszegély felettünk ezüsttel font virág, csillagfény pompáz aranyló kebleden. Téged ölellek. Mit mondhatnék neked, kedvesem? Lobot vet szemed parazsában mohó ifjúságunk, akkor…tudod… ma gyámolít karom, álmod puhán megpihen, […]

Ezek vagyunk

Egymás mellé rakott tenyereinkből
belém hasít a felismerés, hogy
sorsvonalaink még ha időről időre
kereszteződnek is, másodpercekig
futhatnak csak együtt.