Sosem volt bajnok, eszmél a vándor. Kilép a nimfa egy meghasadt fából. Sötét a liget, az éjszaka komor, Mozdul a vándor, hamuban kotor. Szárnyaló szikra, vöröslő parázs, Merészség gyümölcse, áhított varázs. Éled a világ, izzik a hajnal, Táncol a nimfa kibontott hajjal. Vidáman repked, szárnyal a pernye, Kacéran villan a nimfa melle. Feláll a vándor, dörzsöli szemét, Libben a nimfa, […]
Mit mondhatnék neked, kedvesem? Kéklő égen tűnő felhőrajz, akár kezed vezetné kezem, inamban a rugó, messze iramló képzeletem….. Te vagy. Mit mondhatnék neked, kedvesem? Mikor hajózol velem, folyón, rejtelmes vágyszirmú vizeken, a holdszegély felettünk ezüsttel font virág, csillagfény pompáz aranyló kebleden. Téged ölellek. Mit mondhatnék neked, kedvesem? Lobot vet szemed parazsában mohó ifjúságunk, akkor…tudod… ma gyámolít karom, álmod puhán megpihen, […]
Egymás mellé rakott tenyereinkből
belém hasít a felismerés, hogy
sorsvonalaink még ha időről időre
kereszteződnek is, másodpercekig
futhatnak csak együtt.
Hogy repül az idő, vagy csak én szálltam megint el?
Egy égi jel, ha menni kell.
Nincsen már több mese se,
Három kislány,
tíz, öt, kettő,
ágyban ördög,
kádban sellő,
hébe-hóban angyalok.
napkarddal csaltál ki a föld alól
s melléje ezt ígérted:
míg a fényt te vezérled
nem fájhat
nem vághat –
ehetnék római radiátor
de náluk padlófűtés volt
lehetnék szöges ellentét
de ahhoz rossz szögben állok
Legutóbbi hozzászólások