Háló

Megtekintve: 77 alkalommal

Utcácska

Én vörös rózsát vittem neked, pedig nem az a rózsás fajta nő vagy.
Befalazott ablakon keresztül bámullak, túlcsorduló szemeimmel
keresem puha egyszerűséged alá rejtett csillámaidat.

A kapualjban várlak, és belesírom hiányodat a kockakövekbe.
Maszatos vagyok és régimódi, innen könnyen ellophatnak az egerek,
hacsak a hideg át nem fogja előbb állkapcsával reszkető derekam.

Nem tudom, hová megyek, de jó lesz talán követni
a poncsós, nemezsapkás, hosszúlépésű szőke asszonyt,
aki nálam biztosan jobban ismeri Finnországot, és a sókristályokat.

Ő elvisz majd valahová, ahol télen az emberek nem isznak forralt bort,
és színes pokrócokat szőnek kócos lovaik hátára,
és bokáig érő templomuk van, mégis mindannyian beleférnek.

Vélemény, hozzászólás?