Megtekintve: 257 alkalommal
Napról-napra
Origóm lettél;
perceim kezdő lélegzete,
poharamban az első korty,
dalaimban a szünetek súlyos csendje,
tollam alatt a szertefolyó tintafolt.
(összefordított tenyeremben imádság)
Lépteimben a földet érő koppanás,
napról-napra ugyanaz s mégis más,
egy visszahúzó, éber vágyálom,
hol előttem, hol mögöttem jársz;
belőlem-árnyékom.
Bartha Katalin
8