Háló

Megtekintve: 58 alkalommal

egyszer majd

ha levehetném
bőrömet rólad
csontjaimról
ízületeidet

éjszakáimba mint
fényes almába
hersenő fogaidat
s a körmeimet kitörnénk
ne bánthass minket

kéklő ereid mentén
lassan
ne fájjon
pár fohásszal felhasítalak
egyszer majd
amikor alszol
acélgerinced
és jégbordáid közül
kiemellek
– karomba csecsemő –
nem értenél semmi mást
csak ujjaim
matató tűnődését
halántékodon

Vélemény, hozzászólás?