Megtekintve: 224 alkalommal
egyszer majd
ha levehetném
bőrömet rólad
csontjaimról
ízületeidet
éjszakáimba mint
fényes almába
hersenő fogaidat
s a körmeimet kitörnénk
ne bánthass minket
kéklő ereid mentén
lassan
ne fájjon
pár fohásszal felhasítalak
egyszer majd
amikor alszol
acélgerinced
és jégbordáid közül
kiemellek
– karomba csecsemő –
nem értenél semmi mást
csak ujjaim
matató tűnődését
halántékodon
Hatházi Áron
9