Háló

Megtekintve: 56 alkalommal

Csak szépen sorban

Képek gyűlnek, agyam rejtekében,
furcsa emlékek öltenek új ruhát.
Határtalan vidéken, gémes kutak
friss vizet öntenek rám.
Megmondtam. – üvölti felém egy okos.
Ajkain szurok folyik.
Csak később látom meg, hogy düh.
Tüntesd el! – folytatja élesen.
Háton fekve maradok.
Lábfejemnél kettéágazik az ezüst sín,
majd fejem fölé nyújtott karom után
újra egyesül.
Rojtos a szakadás, sárga levelek
gyűlnek bennem, mikor múlik az ősz.
Gesztenyésről álmodom,
ahogy a burokba zárt barna gömbök
esetlenül világgá gurulnak.
Aztán újra csend lesz.
Hallgatok.
Itt a tél.

Vélemény, hozzászólás?