Háló

Megtekintve: 20 alkalommal

Pirkad

Várom a pirkadatot,
mikor szememet nyithatom.

Csakhogy vörösen tátong most is,
mi lelkem marja, azt nehéz lemosni. 

Verejtékes arcomról könnyeim hullnak,
didergettető levegő az arcomat fújja.

Húsom s csontom is vérbe fagyott,
Olyan lettem, mint aki az élettől aszott.

De talán még nem késő felállni,
Habár már nagyon nehéz jobbá válni.

Itt a gyönyörű, mosolygós kisfiam,
Itt az idő, hogy most felállj, s kitarts!

Vélemény, hozzászólás?