Kategória: Irodalom Lírai művek
Megtekintve: 156 alkalommal
Pirkad
Várom a pirkadatot,
mikor szememet nyithatom.
Csakhogy vörösen tátong most is,
mi lelkem marja, azt nehéz lemosni.
Verejtékes arcomról könnyeim hullnak,
didergettető levegő az arcomat fújja.
Húsom s csontom is vérbe fagyott,
Olyan lettem, mint aki az élettől aszott.
De talán még nem késő felállni,
Habár már nagyon nehéz jobbá válni.
Itt a gyönyörű, mosolygós kisfiam,
Itt az idő, hogy most felállj, s kitarts!
Klausz Milán
1