Háló

Megtekintve: 77 alkalommal

Elszórt morzsák

Jó volt apámmal kutatni az égi csodákat,

hallgatni, hogy futott mezítláb, s hogy vág a

bazalt-szegénység barázdát a meztelen

talpra, ahogy most futok én is a köveken

nagy iramban, sérthetetlen,

s mindig elhittem, kevés nem lehetek.

De elengedte a kezem.

Épp a foszforos csontokat szavaltam,

amikor, mint kit a darázs csíp, felugrott,

„Hülyeséget tanultok” – és nagy tenyere meglódult

anyám volt hirtelen pajzs nekem.

Reggel kést találtam az iskolatáskámba szúrva.

Többé nem voltak közös családi étkezések.

Apám a szobában evett, mi a

konyhaasztalnál.

Már asszony voltam, amikor megkínáltak ebéddel, ő is jött tányérjával…

„Én otthon fogok enni az enyéimmel” – mondtam.

És csend lett, könnyes, hosszú csend.

Vélemény, hozzászólás?