Megtekintve: 210 alkalommal

---

Akár a Dunán a szél…

Elsiklottak a szavak egymás mellett,

nem tudom, miért?

Múltba zuhant a mondat,

magával rántva a víg zenét,

felitta rég a messzeség…

Akár a Dunán a szél.

Nem engedtél magadhoz,

hiába dörömbölt a szív,

robajlott árkában a vér,

elhalt ajkadon a szó,

mielőtt kimondtad volna felém…

Akár a Dunán a szél.

És az est, a jó kerítő,

bíbort lángolt, karjába vont,

letett elém, dúlt párnák között

hullámot vetett a szenvedély…titkot

hámozok, perzsel, éget a mély…

akár a Dunán a szél.

A fátyol éj halkan suttog,

eléd szór maréknyi csillagot,

álmot sző a pók, rezzen a fény,

kezemben kéz, lélegzeted nekem mesél,

a vágy álmosan selymes partot ér…

akár a Dunán a szél.