Háló

Megtekintve: 70 alkalommal

bőrvágy

emlékeimbe tértem
szemeid opál
istenbőröd achát
jégkalapáccsal vésem
nyakam nyakadba égetett nyomát
legyen mélyebb
jussak lágy manduládig
ahol a hang lakik
s kimondjam helyetted:
mikor tenyered húsát
fogaim közül kivetted
pupilláidban maradtak
hajamból sejtnyi kis darabok
hogy anyát
istent annyira még
nem szerettem
mint körmeidet kézfejemben
szempilláidból nyelvem alatt
kitint és szarut
rianó álmaim közé romlott
jeges nevetésedet ahogy kifut
forró ajkaidra szorított ujjaim
csontkerítésén
s hogy még annyira sosem
hiányoztál mint mikor
idegen arc mögé rejtettelek

hiányodra hetente négyszer izmokat rajzolok
bőrvágy-űr neveddel körbenőve

Vélemény, hozzászólás?