Háló

Megtekintve: 27 alkalommal

Hamis múzsa

Eső esett az éjjel.

Hosszú, nehéz cseppel,

majd az éj-varrta fellegek

lám, tisztára mosták a zord eget.

Lám, hogy ragyognak a csillagok

az égi udvaron…

Keleten már dereng a kába horizont,

mintha félne… jön a virradat.

Ablakon kicsiny bogár  koppan,

s az éjszaka még  tétovázik

mint hallgatag, vén dada,

ki óvja itt hagyni  féltett gyermekét.

Burkát roppantván a pirkadat,

vörösre sírja  gyöngyszemét,

akár  a  leány, ki még hisz, remél…

váltig várja kedvesét…

                                   ám  szavát szegte a víg legény.

Vélemény, hozzászólás?