Megtekintve: 243 alkalommal
Hamis múzsa
Eső esett az éjjel.
Hosszú, nehéz cseppel,
majd az éj-varrta fellegek
lám, tisztára mosták a zord eget.
Lám, hogy ragyognak a csillagok
az égi udvaron…
Keleten már dereng a kába horizont,
mintha félne… jön a virradat.
Ablakon kicsiny bogár koppan,
s az éjszaka még tétovázik
mint hallgatag, vén dada,
ki óvja itt hagyni féltett gyermekét.
Burkát roppantván a pirkadat,
vörösre sírja gyöngyszemét,
akár a leány, ki még hisz, remél…
váltig várja kedvesét…
ám szavát szegte a víg legény.
Tóth Zoltán
4