Hamis múzsa
Eső esett az éjjel.
Hosszú, nehéz cseppel,
majd az éj-varrta fellegek
lám, tisztára mosták a zord eget.
igenanya blues (Lovász Évinek)
aznap minden egyes lehajtott fejű lámpaoszlop alatt ugyanaz az asszony állt és a mellét kínálta nyírfák platánok szomorú tekintetű füzek dülledthasú tuják mentek az utcán gyökereiket maguk után húzva sároslábú tölgyekkel egyhangú menetben nem néztek őrá pedig olyan szépen állt ott mintha szobor akarna lenni a sötétség karosszékben ült kezét az asszony fején nyugtatta Isten egy vakablak párkányán könyökölt és […]
Kedd (mindegy már)
Nagyot csattan, ahogy a huzat bevágja az esőfoltos ablakot. Levegő van elég. Ami fogy, egyre gyorsabban fogy, az az idő…
Az időre sincs már semmi szükség. Megtörtént minden, ami megtörténhetett.
Vor die Theater *
Tudja, kedves, minket egy naiv Isten teremtett. (Szemhéja, mint a ragadós porban nyüzsgő piacokon vett kék, hamisszatén lepedő, tekintete napfényt ért negatív.)
delirium tremens
vérfoltra bámulva ültem
gyors szemmozgásos
delirium tremens stresszben
vagy hogy is nevezik
bőrvágy
emlékeimbe tértem
szemeid opál
istenbőröd achát
jégkalapáccsal vésem
nyakam nyakadba égetett nyomát
legyen mélyebb
Legutóbbi hozzászólások