Megtekintve: 195 alkalommal
Csendes eső
Markomba szedem a harmatot,
könnyű, illatos szélbe kapaszkodom,
gyökeret eresztenek a szélfútt mondatok,
s nehéz éji lombok mögül
bormámor szárnyon, szelíden,
rozsdás húrjával ott hegedül
a néhai Jancsi cigány.
Ráborul a sárga holdsugár,
kopott frakkjában a méltóság bája
kiöltözötten feszeng.
Hiába, nagy csaló az öreg nótahúzó, és mára
a számtalan nagyfröccsbe fúló dallam
ringyószagúvá ázik a lucskos avaron.
Petrószagú padló dobog, vagy csak hallani vélem…
kocsmatánc elmúlt, oh de régen…
Hazadülöngél a hajnali csend, nincsen szava..
Volt valaha líra, romantika?
Igazán?
Nem tudom.
Néha ébren álmodom,
felriadok,
kopogtat tán valaki
az ablakon…..?!
Tóth Zoltán
11