Háló

Megtekintve: 40 alkalommal

Varázs

Mikor zsombékon ugráltam vigyázva,

új cipőm ne lepje sár,

füzek  árnyékában kis virág,

felém intett a nyár.

Könnyű szellő járt a lány után,

ahogy jött felém,

mosoly csillant szája szegletén,

s ringott a vágy a fűz ölén.

Virágajkára nyílt a szám,

szemérmesen és  oly sután

öleltem  karcsú derekát,

sikkant, kiáltott: fáj!

Vergődtem, égtem, ám a lány

szemében  félelem  vigyáz,

ne még… de lásd,

perzsel, éget a vágy.

Ma felhőpárnán  pihen a nyár,

nem búsulom a  tegnapot,

nád lengedez, hallom  susog,

szél zilálja hajad…

hó fújja be a szurdokot.

Vélemény, hozzászólás?