Háló

Megtekintve: 22 alkalommal

Kólikás melankólia


repkednek a mitishogyhívjákok
a vizet árasztban a tavaszi széllel
hajnali táncot lejt pár eltévedt pille
s méla búját kérődzve elbőgi magát a riska
szénaboglya alatt rejtőzik a valami
párja a semmi néz széjjel
mintha soha sem látott volna ennyi izét
szóródnak a micsodák a négy égtáj felé
nagyszerű napnak nézünk elébe
ordítja teletorokkal a frász
miközben a sufnyák nagyokat ásít
felébred a ballanszos lehetséges
ő is hozzálát a valamit kell csinálnikhoz
az elkótyavetyélt szendergések szétrebbennek
s mivel a falu népe betönkölyözve munkába indul
itt-ott kilapult pesszenések hallatszanak
a riska farka megcsillan az erőre kapott napban
talán az nem is a riska farka hanem macskaszem
amely visszapislákol az árnyékba bújt mitmondjakba
megindul az élet a vályú körül
de hadd emésszen a megérdemelt
a szemek most más mozgóra vetődnek
éppen búcsút int a falu rossza
majd többé hátra sem fordulva hihetetlen dalba kezd
azóta is vándorol seholsincsből seholsincsbe
hegedűszóval kiséri magát és verseit jó pénzért
gyűlik a terebélyes a csupaháj hogyishívjákba
jól jön majd amikor a farok csóválni kezdi a ténylegmitist

Vélemény, hozzászólás?