Hétköznapi boldogság
Gáspár Győző, művésznevén: Győzike cigány származású magyar énekes, műsorvezető, televíziós személyiség, a Győzike show című reality komédia főszereplője, az egykori Romantic együttes frontembere.
Vajon Győzike boldog, ha igen akkor folyamatos, vagy szakaszos boldogság pillanatai vannak. Gondolom, a magamutogató ember akkor érzi magát jól, ha mások figyelik, mikor mit és hogyan csinál. Egy disznóvágás is lehet parádés show műsor náluk, mikor testvére Zsolt a véletlenül eldobott tálca krémes sütemény maradékát négykézlábon állva, a földről habzsolja. Engem is odaszögezett ez a videó a fotelba, mert azon filozofáltam közben, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Zsolt arcán a maszaton kívül eufória nyomait véltem felfedezni, csupán az édesség szervezetébe juttatása feletti örömében. Győzi pedig látszólagos szégyent imitált, jellegzetes dialektusban, hogy lehet valaki ilyen barom – közölte széles gesztikulációval. Úgy éreztem, ő akkor mégis boldogságban fürdött, hisz szerepelhetett, és nem a saját kudarcának élte meg a szituációt.
A celebvilág szereplői is hasonló érzelmekkel lehetnek megáldva, mint a köznapi emberek. Mitől lenne boldogabb Győzi, mint, János, a falubeli csapos, aki profi módon magas habbal, vagy alacsonnyal tudja adagolni a sört, közben csupa boldog vigyort lát maga körül, ahogy kiadja a korsókat a megrendelőknek, vagy Piroska, a postai alkalmazott, aki vigyorogva ragasztja a bélyegeket a küldeményekre, hogy közben olyan boldogan repkednek a színes masnik a copfjában, mint két szerelmes pillangó.
Ha a szomszéd Laci bácsi celeb lenne, biztos sokkal többen nyomon követnék, ahogy sírba kergeti a mai napig aktívan dolgozó tűzrőlpattant feleségét, a főző és csomagolótechnikai hadműveletével. Ugyanis Laci bácsi nagy szegénységben nőtt fel. Idős korára előjöttek az emlékei. Semmit nem dob ki, ő ettől boldog. A fagyasztóban garmadában állnak dobozai, rajtuk a felirat : csülöklé, bablé, bab, halas olaj, krumplis olaj, csirkebőr nyesedék, kolbászzsír. Boldogan rendezi, rakosgatja a készletet és minden cseppjét hasznosítja is újragondolt receptjeiben. Erika nem bírta ezt a dobozolást. Több tárolóegység volt már a házban, mint Örkény István Tóték című művében. Kért egy új saját hűtőt. Most ott állnak a nappaliban, szorosan egymás mellett. Gyönyörű ezüst színben, a tekintélyes méretű frigó és a kicsit alacsonyabb, arányosan keskenyebb társa. Erika a feleség, addig boldog, míg ura tiszteletben tartja a birodalmát, nem állítgatja a hőmérséklet szabályozó gombot és nem pakolja tele, Erika számára hasznavehetetlen használt olajokkal. Nem dermeszti jéglabdává a paradicsomot, amit ha kiolvasztanak, löttyed állapotúvá válik és szétfolyik a konyhapulton.
Erika is nézte Győzike műsorát a televízióban. Meg is jegyezte Laci bácsinak:
– Laci, te is tudsz ilyeneket. Forgathatnának rólad is pár epizódot. Lehet, nagyobb sikered lenne, mint a salgótarjáni fiatalembernek. Ezek után Erika boldogan felkacagott.
Jó érzése lett a humortól. Mindenkinek kellene naponta legalább egy teljes szívből, tüdőből vagy májból, rekeszizomból eredő hatalmas hahota. Sokkal kevesebb beteg ember lenne a földön.
Térjünk vissza a Győzis műsorra, amikor a főszereplő és családja büszkén mutogatta a házat amiben éltek, a különböző vagyontárgyaikat értsd, akár konyhai kisgépek széles skáláját. Hisz lehet valaki boldog egy új berregő kacatoktól is egy időre, míg meg nem szokja annak birtoklását.
Kaphatunk-e tartós boldogságot a tárgyaktól? Meddig tart az öröm, ha beszerzünk egy villanyfűrészt, kondenzátoros darabolót, vagy elektromos furulyát ami hajsütővasként is funkcionál. Boldogságot okoz, mert a szomszéd Juliskának olyan biztosan nincsen. Lehet róla beszélni, ezzel elmondhatjuk, hogy magasabb szinten állunk, boldogságilag is, vagy legalább boldogtalanságot okozhatunk, Juliska párjának, mert a nő addig fogja nyaggatni a munkától kérges tenyerűvé vált embert, amíg valahonnan nem szerzi meg neki boldogságának tárgyát, vágyai álmát, a buborékos automata arckrémező egységet.
A köznapi embereknek is szükségük van bizonyos fórumokra, ha már ők nem vehetnek részt a celebhiradókban, hogy elmondhassák, ők miért különbek, vagy értékesebbek, esetleg boldogabbak, mint társaik.
Erre nézzünk meg egy valós példát.
Egyik osztálytalálkozónkon történt meg, az-az eset amikor is, Zoliban már érkezéskor több töltet volt az illedelmesnél. Miután megette az előételemet (amíg a mosdóban varrtam vissza Icuka leszakadt melltartó pántját ), és összeveszett a pincérrel, kicsit kipihenve hallgatta a többiek beszámolóját.
A harmadik embernél felrikkantott : – Ne arról beszélj, hanem azt mondd meg boldog vagy-e?
Döbbenten néztünk. Azt hiszem, akkor a jelenlévők fejében végigcikázott a gondolat, hogy mi lenne a válasz erre a kérdésre, ha nekik tették volna fel.
Evelin kapott észbe elsőnek és visszaütötte a labdát Zolinak.
– Azt mondd meg,te boldog vagy Zolikám?
A teljesen elázott férfi, erre nem felelt, hanem nehézkesen felállt és köszönés nélkül kitámolygott az étteremből.
Emlékeztem, hogy Zotya az ezelőtt tíz évvel levő tulajdonképpen az érettségi utáni ötéves összejövetelre, valami böszme terepjáróval érkezett, regélt az üzleteiről, ilyen- olyan import- export gyümölcs bizniszről, repkedtek a nullák a szájából, épségben megúszott kalandjairól, az ukrán maffiával kapcsolatban.
Ragyogott az arca a boldogságtól, legalábbis azt hittük.
A mostani vacsorán pedig egy kiábrándult, kiégett, formátlan Zolit, egy rettenetesen boldogtalan, mások boldogságos pillanatait kritizáló embert láttunk.
Az eset húsz éve történhetett , de még mindig élesen él bennem.
Így tűnnek el a süllyesztőben a boldog idők? Hogyan lehetne őket tartósítani?
Préselni, mint a növénygyűjteményt alsó tagozatban. Igaz,arról van rossz emlékem is. Gyors technikával akartam megvalósítani ezt a projektet másnapra, feledékenységem okán. Három lapot nyújtottam be, valami örökzöldet, aminek esélye sem volt kiszáradni, egy sáros diófalevelet, meg valami útszéli gyomnövényt. Természetesen Kati néni, úgy bevágta a karót, mint annak a rendje. Hát akkor nem voltam boldog.
Már régen nem nézek televíziót, a bulvár pletykákat is kerülöm, lemondtam a napilapot. Nem tudom, hogy van a Gáspár család, mit ettek ebédre, karamboloztak- e,ha igen ki volt a hibás, milyen a jelenlegi valós, vagy valótlan anyagi helyzetük, milyen színű Bejja haja.
Zoliról többet tudok, mivel tavaly megint volt osztálytalálkozó. Az alkoholfogyasztási rátája nem csökkent, most már is füvet szívott hozzá. Viszont meglepően nyugodtan mesélte, hogy a legutolsó nemzetközi üzlete bebukott,de van állása egy osztrák étteremben szakácsként dolgozik, közben ragyogott az arca. Fogalmam sincs mitől. Vagy mégis, ennyi is elég?