Megtekintve: 211 alkalommal
Átok
Rosszkor(ban) születtem,
mikor az öreg fák fény helyett,
sötétzöld álmokat susogtak,
anyám egy idegent szeretett.
Magasról dörgött rám az élet,
szomorú szomjúság lebegett
fejem fölött szüntelen,
míg csak követtem.
Árnyékom elillant egy sarkon,
satírozott vonalra vágyott,
nyűtt cipőm vitt előre,
anyámat kerestem.
Csöndbuborékba hullott a nap,
hazaért, talán hozzám,
gondolat-kar ölelte,
undorból húzott közénk falat.
Fekete szemében
vigasz nem volt, csak konok átok,
nyolc évem bűnei.
Anyám mást szeretett.
Maretics Erika
8