Háló

Megtekintve: 19 alkalommal

margóra írva

sajgó ujjakkal fogom ceruzámat
rosszkedvű betűk gurulnak elő
a mondatok nem értik a szót
valami jót kellene írni végre valami jót
elvesztek a gyerekkori társak
letűntek korszakok izgalmai
velük verseim is
s az üveghegyen túli mesevilág
vadul táncoló szívem dobogásai
gurulnak egyre gurulnak
a rosszkedvű szavak
határt próbálok szabni nekik
ne ők uraljanak

de belül rág egyre rág
az elvesztett mesevilág

Vélemény, hozzászólás?