Megtekintve: 48 alkalommal
margóra írva
sajgó ujjakkal fogom ceruzámat
rosszkedvű betűk gurulnak elő
a mondatok nem értik a szót
valami jót kellene írni végre valami jót
elvesztek a gyerekkori társak
letűntek korszakok izgalmai
velük verseim is
s az üveghegyen túli mesevilág
vadul táncoló szívem dobogásai
gurulnak egyre gurulnak
a rosszkedvű szavak
határt próbálok szabni nekik
ne ők uraljanak
de belül rág egyre rág
az elvesztett mesevilág
Tóth Gabriella
4
