Háló

Ősz

A mogorva idő nem kérdezte meg Nikát. Egyszerűen csak átlökte a kacér nyárból a dohos bokrok alji szeleket felnyergelő, vörösesbarna erdőkön át nyargaló őszbe. Igazából nem is volt itt semmi nyergelés-nyargalás.

margóra írva

sajgó ujjakkal fogom ceruzámat
rosszkedvű betűk gurulnak elő
a mondatok nem értik a szót
valami jót kellene írni végre valami jót
elvesztek a gyerekkori társak
letűntek korszakok izgalmai

Dominus vobiscum

Katkovics Rozália sokáig szöszmötölt a zárral, a kulcs sehogyan sem akarta elfordítani a zárnyelvet, míg többszöri próbálkozás után hangos kattanással mégis megadta magát.

Arányok

Szótlan színekkel hömpölyög az ég tova
végtelensége horizontig csorog.
Fölötte tévelyeg a nap, sugara
mint megannyi tétlen horog;

anyu szerint

csakis a lányok
születnek angyalnak
nekem is nagy suhogó szárnyam volt
gyakran megdicsérte
milyen tisztán tartom