Megtekintve: 153 alkalommal
Függés
Szerettem volna
a vállamra ültetni
a szelet,
de nem engedik
szigorú istenek, csak
mindig mosolyognom szabad.
Csak maszkok és bolyhos sapka
alatt lehelhetem, mikor a
tél szalad a temetőkertek alatt.
Nem értem az álmokat.
A vodka hűs érintését értem,
a komló felejtésolaj.
Nyelvem alatt kúszó kobra,
ezen sem isten, sem ember nem segít,
nem is kell.
Pirkadatra felkel
a fény velem,
s ki tudja, igaz-e,
ha mosolyt festeget.
Pásztor Félix
4
