(nem) karácsonyi vers

haja már ezüstöt fénylett amikor elszórta a magot karácsonyt vetünk mondta nevetve és a kert delejes indákat hozott óriás virágokat  azt hittem eladjuk őket mint Kati néni a piaconám nyár közepére elhervadtak és helyükbekis gubócskák nőttek gömbölyödtek nagyraegyszer aztán mérgesen jött meg nagyapám  baj van mondta permetszert kevert és behoztaa kamrából a régi masinát nehéz lesz messze van – próbálta lebeszélniMama de legyintett ugyan már muszáj eztbírni és elindult géppel a vállán […]

Húz a sötét

Égre írlak
csésze alján őrizlek
mint az utolsó kortyot
torkomban keserű ízed
süket csend mustrál
tolvaj vagy
rozsdálló fegyvert fogsz
rám
bilincs szorít temetőd földje alá
húz a sötét.

Istennel már nem beszélnek

Az asszony kinyújtotta a kezét és megérintette Kuku bácsi vállát.
Évtizedek óta nem érintette meg senki. Cigány volt. Egy kamrában lakott a rokonoknál. Kuku bácsit kinevették. Az asszony újra felé nyúlt, ezúttal megdörzsölgette a hátát. Hisz olyan, mint egy gyerek.
Kuku bácsi naponta többször megjelent a kocsmában. Megállt az ajtóban és bocsánatkérően mosolygott.

kérdés

tiszta sor hogy én is olyan vagyok aki belehízik a jólétbe
az arcomon pont annyira zsírosodott el a bőr
hogy a megvastagodott szemhéjaim a valóságot eltakarják előlem