Az őrület (fikció) (3. fejezet)
A gyógyszertárban összesúgtak a háta mögött. Úgy érezte, hogy olvas mindenki a gondolataiban. Megrettent, mert ő viszont nem. – Úristen, mit csináltam? – sikított fel magában.
(nem) karácsonyi vers
haja már ezüstöt fénylett amikor elszórta a magot karácsonyt vetünk mondta nevetve és a kert delejes indákat hozott óriás virágokat azt hittem eladjuk őket mint Kati néni a piaconám nyár közepére elhervadtak és helyükbekis gubócskák nőttek gömbölyödtek nagyraegyszer aztán mérgesen jött meg nagyapám baj van mondta permetszert kevert és behoztaa kamrából a régi masinát nehéz lesz messze van – próbálta lebeszélniMama de legyintett ugyan már muszáj eztbírni és elindult géppel a vállán […]
Húz a sötét
Égre írlak
csésze alján őrizlek
mint az utolsó kortyot
torkomban keserű ízed
süket csend mustrál
tolvaj vagy
rozsdálló fegyvert fogsz
rám
bilincs szorít temetőd földje alá
húz a sötét.
Írta Alice Cooper nővére…legalábbis Statler és Waldorf szerint
Az erdőtől ahol eddig nem járt fejsze
A prériig ahol még nem legelt vonat
“Blokkház jó nem skalp”
Istennel már nem beszélnek
Az asszony kinyújtotta a kezét és megérintette Kuku bácsi vállát.
Évtizedek óta nem érintette meg senki. Cigány volt. Egy kamrában lakott a rokonoknál. Kuku bácsit kinevették. Az asszony újra felé nyúlt, ezúttal megdörzsölgette a hátát. Hisz olyan, mint egy gyerek.
Kuku bácsi naponta többször megjelent a kocsmában. Megállt az ajtóban és bocsánatkérően mosolygott.
Függés
Szerettem volna
a vállamra ültetni
a szelet,
de nem engedik
szigorú istenek, csak
mindig mosolyognom szabad.
kérdés
tiszta sor hogy én is olyan vagyok aki belehízik a jólétbe
az arcomon pont annyira zsírosodott el a bőr
hogy a megvastagodott szemhéjaim a valóságot eltakarják előlem
Legutóbbi hozzászólások