Háló

Megtekintve: 186 alkalommal

Tolatás

Immár huszonöt éve, hogy lobot vet,

gyújt lángot  hirtelen haragom,

fel – felégetve házasságom kicsinyke

zsuppfedeles házát.

Fut, szalad lám a nép,

– s ámbár mostanság az “ ellenség” nem gyengébb,

honnan, honnan sem, előkerül ” kasza, kapa,

seprő, lapát “miegymás…

Jó..hát csak  szó–szót követ, s  csatám

immár hitvány állóháború.

Végül nem marad  más,

/ nem …nem futás…/

visszavonulás.

Imígyen tolattam neki az utca végi  villanyoszlopnak hirtelen haragommal.

A kár közös…összenevettünk…

Vélemény, hozzászólás?