Megtekintve: 186 alkalommal
Tolatás
Immár huszonöt éve, hogy lobot vet,
gyújt lángot hirtelen haragom,
fel – felégetve házasságom kicsinyke
zsuppfedeles házát.
Fut, szalad lám a nép,
– s ámbár mostanság az “ ellenség” nem gyengébb,
honnan, honnan sem, előkerül ” kasza, kapa,
seprő, lapát “miegymás…
Jó..hát csak szó–szót követ, s csatám
immár hitvány állóháború.
Végül nem marad más,
/ nem …nem futás…/
visszavonulás.
Imígyen tolattam neki az utca végi villanyoszlopnak hirtelen haragommal.
A kár közös…összenevettünk…
Tóth Zoltán
11