Háló

Megtekintve: 207 alkalommal

gúny

éppen sétáltam,
beleléptem egy
csattanó maszlagba,
csúfos kacagást hallottam,
ahogy elterülve a földön,
fejem biccentőizmát
aprócskát meghajlítva,
felnéztem,
törökülésben ült
előttem, és vihogott,
szurtos fogrésein
átcsorgott a nap,
a gúny rikító
kabátot viselt,
könyökét befoltozta az idő,
rojtok lógtak a kézelőjén,
mint megannyi lisztkukac,
vergődtek, puha féregtestük
összesimult, mikor felemelte karját,
simlidér takarta összenőtt
szemöldöke ritkítatlan erdejét,
hahotázva ütötte satnya combjait,
még akkor is hallottam, mikor
bicegve befordultam a sarkon

Vélemény, hozzászólás?