Megtekintve: 219 alkalommal
a csend árnyékában
| egyedül üldögélt a fáradt délutáni fényben este szikkadt kezére holdsugarak húztak újabb ráncokat kendője alatt búzamezők deres kalászai bújtak ölében marokszedő-karjai kiszáradt gallyak ritkán szólt s ha mondta ‘nemsoká meghalok’ szemébe hiába néztem nem volt ott sem ma se holnap s a tegnapok ördögszekér hátán elmenekültek titkolva fájdalmat meggörbült időt csak üldögélt hallgatag gyengén összemenve és a négy évem mellette óriásnak tűnt míg egy éjjel kinyílt minden ablak s a tükrökre fekete terítők kerültek |
Bara Anna
11