nem több mint

késő éjszaka egyedül ülök a kocsmában
a körülöttem lévő asztaloknál mindenki más csak díszlet
részegen ahogy az idő fokozatosan lelassul jól esik beletemetkezni az árnyékba

Tolatás

Immár huszonöt éve, hogy lobot vet, gyújt lángot  hirtelen haragom, fel – felégetve házasságom kicsinyke zsuppfedeles házát. Fut, szalad lám a nép, – s ámbár mostanság az “ ellenség” nem gyengébb, honnan, honnan sem, előkerül ” kasza, kapa, seprő, lapát “miegymás… Jó..hát csak  szó–szót követ, s  csatám immár hitvány állóháború. Végül nem marad  más, / nem …nem futás…/ visszavonulás. Imígyen […]