nem több mint
késő éjszaka egyedül ülök a kocsmában
a körülöttem lévő asztaloknál mindenki más csak díszlet
részegen ahogy az idő fokozatosan lelassul jól esik beletemetkezni az árnyékba
Tolatás
Immár huszonöt éve, hogy lobot vet, gyújt lángot hirtelen haragom, fel – felégetve házasságom kicsinyke zsuppfedeles házát. Fut, szalad lám a nép, – s ámbár mostanság az “ ellenség” nem gyengébb, honnan, honnan sem, előkerül ” kasza, kapa, seprő, lapát “miegymás… Jó..hát csak szó–szót követ, s csatám immár hitvány állóháború. Végül nem marad más, / nem …nem futás…/ visszavonulás. Imígyen […]
Ezt az izét teljesen felesleges elolvasni….megírni is az volt…de az már megtörtént
Azt hiszem csak álom volt
De azért mégis felvettem
És cipeltem is egy kicsit
Majd letettem és betakartam
Meg ne fázzon – most alszik
Irgalmatlan
A redőnybe akadt árnyak lábai között
beözönlik a harsány-szagú utca;
teste otromba, mocskos, merész,
cuppanó bakanccsal tiporja csendem,
Ősz
Ha Párizsban járt, akkor itt is,
nem olyan nagy ez a világ,
a borostám is ősz,
/mondjuk ez nem a te hibád/
neked ott van a Bakonyod,
a csend árnyékában
egyedül üldögélt
a fáradt délutáni fényben
este szikkadt kezére
holdsugarak húztak
újabb ráncokat
Legutóbbi hozzászólások