Háló

nem több mint

késő éjszaka egyedül ülök a kocsmában
a körülöttem lévő asztaloknál mindenki más csak díszlet
részegen ahogy az idő fokozatosan lelassul jól esik beletemetkezni az árnyékba

Tolatás

Immár huszonöt éve, hogy lobot vet, gyújt lángot  hirtelen haragom, fel – felégetve házasságom kicsinyke zsuppfedeles házát. Fut, szalad lám a nép, – s ámbár mostanság az “ ellenség” nem gyengébb, honnan, honnan sem, előkerül ” kasza, kapa, seprő, lapát “miegymás… Jó..hát csak  szó–szót követ, s  csatám immár hitvány állóháború. Végül nem marad  más, / nem …nem futás…/ visszavonulás. Imígyen […]

Irgalmatlan

A redőnybe akadt árnyak lábai között
beözönlik a harsány-szagú utca;
teste otromba, mocskos, merész,
cuppanó bakanccsal tiporja csendem,

gúny

éppen sétáltam,
beleléptem egy
csattanó maszlagba,
csúfos kacagást hallottam,

Fegyelmezés

Most jobb? Kinek?
Mint ki magára hagyva biceg.
Most távol vagytok, barátok,
s olyan vagyok, mint egy zarándok

Ősz

Ha Párizsban járt, akkor itt is,
nem olyan nagy ez a világ,
a borostám is ősz,
/mondjuk ez nem a te hibád/
neked ott van a Bakonyod,