Háló

Arktisz

Egész kicsi korom óta tudok a földönkívüliekről. Bár anya nem szereti, hogy így hívom őket, apának pedig sosem mertem még csak említeni sem, biztosan nagyon kikapnék érte.

Kiáltok

A szélbe kiáltok fújjon!
A ködbe kiáltok: múljon!
A földbe kiáltok: éljen!
A halálra kiáltok: féljen!

Anya álma

A kis konyha az otthon.
Anya bablevese az asztalon hűl,
moss kezet!
lágy hangon korhol,
aztán fájós derekát simítva

Fész

megroppant sorsok kis kapálózásai…
olyan mintha már-már majdnem.
nyomot hagyni utoljára
ha én is téged, te is engem…
mára Márai
ha úgy gondolod, úgy gondolom.

Apám helyett

Te neveltél, mint gyermeked,
mi az, mit meg nem adtál nekem?
Múlnak az évek, arcom változik,
de a tükörben nem a tied látszódik.

apám koboldjai

és akkor belepakoltam egy bőröndbe az életem
hátrahagytam minden fontosat
de elvittem minden ócska kacatot
hogy kapaszkodjak a gyermekálmokba
úgy hittem hogy iszonyúan fog fájni