Háló

Megtekintve: 36 alkalommal

Mielőtt kialszik szememben az utolsó szikra is…

éjszaka sziporkázó buborékokat számolok. 
Néha kipukkannak majd feltűnnek, 
mintha valami láthatatlan száj 
újra felfújná őket. 
Irigykedem. 
Hajnalra belátom túl sokan vannak és túl messze. 
Engem sem találnak majd meg egyikben se. 
Felesleges vágyak. 
Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán 
ismét szakadt fényfüzérek lesznek 
a pókhálóerezetek. Meg-megrezdülnek velem, 
ahogy hatalmas lábaival átölel és 
menthetetlen felzabál az éjszaka.

Vélemény, hozzászólás?