Háló

Megtekintve: 51 alkalommal

Komor délután


Baljóslatú ez a csend,
testidegen, látszólagos
nyugalma kifordított zokni,
az áttetsző, szakadt csipke,
a poros komódon, pók szőtte
mintáival csupán sárga folt.
Soha nem használt ezüst hever
rajta, csupaszsága szinte szúr,
felületén mart kosz a reve.
Csontsovány nőnemű,
jóformán csak ruhacsomag,
a vetetlen ágyon vacog,
ráncai közt bújnak emlékei,
időpatak folyik lábainál,
erőtlen, mint mindig,
mikor fél.

Vélemény, hozzászólás?