Háló

Megtekintve: 19 alkalommal

Hullamerev

Megint szürke, de árnyalata semmi,
mégis oly könnyű lenne bele veszni,
mint légynek egy pohár vízbe…

Hullamerev a táj, nem rezdül a szél se,
a napkorong csak néz le felpeckelve,
mint egyetlen vak szem…

E groteszk, tejfoltnyi csendben ül a köd,
ősz-csatakos trónján krákog, felköhög,
mint kinn, úgy benn…

Vélemény, hozzászólás?