Háló

Megtekintve: 24 alkalommal

Hal-ciklusok (Mint álmodó halak)

Katatón

Szavam némább,
mint a halak álma.
Hangom csendjébe
bedőlnek a falak,
zárt szemhéjam alatt
salétrom-álmok peregnek,
lelkemben apadt
könny-tavak,
mélyükön
katatón,
álmodó
halak…

Döglött halak

mint halak a gödörben
vonaglanak egyre bennem
félig temetett emlékeim

marokkal szórom rájuk a szikkadt szavakat
testüket marja minden sóhaj gondolat
riadt pupilláik oly’ közelről látszanak

magamat bennük tükröződni látom
szemhéjamra peckelt imádságom
kopott betűin hold sápadt fénye

alatta két kivájt árok
mélyükön tört Miatyánk-ok
kimerednek mind a földből

rajtuk emlékeim
csak döglött halak
bomlanak


Idegen

Sekély az ég,
partjain a révedő reggel
tompa fénye meg-megakad,
apadt szembogarak
szélén most csak
keserű érzetféleség
a horogra tűzött másnap,
s mint döglött halak
áldott merengése;
csöndesen végtelen.

Benne kiterítve
villanásod árnya;
szerfölött édes,
élet-idegen…


Csendben

Mint haltetem
lebegsz bennem
s míg a lomha nappalok
tovaúsznak
katatón, katonás rendben,
átölelem magam.

Szeptember esti post mortem

Csípős-deres bárhol-estek
szűkös zakózsebében
csak sebtében dob csókot
(az) mi isteni,
s a partra vetett halként
vergődő mindennapok
prűd élet-iszonya
bámul ki arcából éppen;
yin és yang viszony ma
fel nem tüzeli,
„jégretetten”
érve tetten…

Vélemény, hozzászólás?