Megtekintve: 424 alkalommal
Rozsda
Valaki kiabál, de hangja az avar alá vész,
S csöpögni kezd a harmat, mint falról a vérrel kevert mész.
A sárga tök magjai dermedten kopognak a földre,
Anyjuk, mint kivájt gyomrú szörnyeteg néz előre.
Lebegő pókhálót szaggat a szél, a szakadásból csönd dől.
Fákból gyanta fakad, almákon libabőr.
A suttogás hason kúszik, az ablakrések kitágulnak,
Udvarok gazos sarkaiban fészkelődik a bánat.
A remegés csipkét sző, a hajnal trombitál,
S a fűszálra keresztben lehull egy szalmaszál.
Csizmadia Bodza Réka
4