Háló

Megtekintve: 30 alkalommal

Mozaik

szám mosolyra
szemem tavaszra
éhes
szerelembe esem
az első rüggyel
része vagyok a természet(em)nek
szikemarta folyómedreimben
friss záport csorgatok
bőrömön a nappal
szeplőt és csalánt neveltetek
néha magasabbra növök magamnál
hogy legyen kire felnéznem
büszkén
számolom hasamon
a gyöngyházfényű striákat
arcomra mit csak
apám romló szeme
látott szépnek
érzéseket rajzolok
kezeimmel puha meleg
macskatesteket becézgetek
kevés bennem a szerotonin
és kifogyott a hit
álmomban újra tudok futni
sőt néha repülni is
szemem könnylencséin át
szemlélem fogyó világom
kómaszitálta emlékeim
darabkáiból életképeket rakosgatok
és képzeletemmel fugázom ki

Vélemény, hozzászólás?