Háló

Megtekintve: 27 alkalommal

Az utca

Ablakom kitárom, az utcát látom,

Itt minden reális, meg egy kis álom.

Középen, kántálva ballag a drótos,

Ajtóban állva biccent a boltos.

Hűsöl a járda a platánok alatt,

Napsugár hídon gyíkocska szalad.

Anyóka tipeg szatyorral kezében,

Fiatalság csillan mélyvizű szemében. –

Köszön egy kissrác: kézcsókom néni,

Csibészes szeméből nagyapja néz ki.

– Ráncai simulnak, szépít az emlék,

Megfáradt testén ősrégi kelmék.

Fal mellett lassan, vak koldus csoszog,

Botjával csendes ütemet kopog.

Várja a kocsma gyorsul az ütem,

Számára térkép, mit a négynegyed üzen.

Túloldalt zenél egy tűsarkú cipő,

Ritmusa kebel, dallama csípő.

A cipőben Ő van, dögösen feslett,

Őrülten kívánom a „romlott” testet.

Nézem a csajt feledem az utcát,

Szememmel tépem, lerántom a cuccát.

Izgató a látvány, keblek, fenék, combok..

De huss, vége! Takarják a lombok.

Kiürül az utca a platánok sírnak,

Vihar készül, mondom… ebédhez hívnak.

Szófogadó vagyok ablakom zárul,

A folytatáshoz képzetem tárul.

Vélemény, hozzászólás?