Az utca
Ablakom kitárom, az utcát látom,
Itt minden reális, meg egy kis álom.
Középen, kántálva ballag a drótos,
Ajtóban állva biccent a boltos.
Hűsöl a járda a platánok alatt,
Napsugár hídon gyíkocska szalad.
Anyóka tipeg szatyorral kezében,
Fiatalság csillan mélyvizű szemében. –
Köszön egy kissrác: kézcsókom néni,
Csibészes szeméből nagyapja néz ki.
– Ráncai simulnak, szépít az emlék,
Megfáradt testén ősrégi kelmék.
Fal mellett lassan, vak koldus csoszog,
Botjával csendes ütemet kopog.
Várja a kocsma gyorsul az ütem,
Számára térkép, mit a négynegyed üzen.
Túloldalt zenél egy tűsarkú cipő,
Ritmusa kebel, dallama csípő.
A cipőben Ő van, dögösen feslett,
Őrülten kívánom a „romlott” testet.
Nézem a csajt feledem az utcát,
Szememmel tépem, lerántom a cuccát.
Izgató a látvány, keblek, fenék, combok..
De huss, vége! Takarják a lombok.
Kiürül az utca a platánok sírnak,
Vihar készül, mondom… ebédhez hívnak.
Szófogadó vagyok ablakom zárul,
A folytatáshoz képzetem tárul.