Háló

Megtekintve: 91 alkalommal

bár…

egy könnycsepp anyámnak
egy könnycsepp apámnak

lelkem
akár
az ablak
már leperget
mindent
csak üvegpalack-
szívem
hideg
ott fagyott egybe
több évnyi
érzelem
élettelen
nedve –
s minek?

egy vércsepp anyámnak
egy vércsepp apámnak

lassan telis-tele
a genetikai veder
s mint túlvilági
selejtet
loccsant vissza
minden alvadt
mocskot
nekik –
legyen
fájdalommentes
a túlélés
nekem már
sokszorozott
teher
a folyton szenvedés-
genézis…

egy ima anyámnak
egy ima apámnak

kerekesszéken viszem
sosemvolt szép
emlékeimet
s minden új
perc-zökkenést
gyomorgörcs kísér
keresztényként cipelem
gyerek- és felnőttkor
összeforrt
(magány) kapszuláját
gennyes sebhelyektől
maszatos arculatát
s az “egyszer majd
engem is szeretnek”
kikezelhetetlen
csalódás
infúziós oldatát…

egy cigaretta anyámnak
egy cigaretta apámnak

varjúkárogás
a kórház udvarán
fekete sebeket
marnak
a remény égboltján –
de lehetnék én
kit nem
élet-idegen
angyalok
marasztalnak
s kinek kezeiből
lelkismeret-szelídített
fény-madarak
villannak…?

*

anyám kemo után
apám amuptáció előtt
inkább
a gyűlölet folyosóján
üldözik egymást
mintsem
közösen suttogjanak
egy imát
s bár az idő
mindent összeköt
– mondd Isten
ők néztek-e
legalább egyszer Rád
mindenekfölött?

  1. május

Vélemény, hozzászólás?