Háló

Megtekintve: 33 alkalommal

Egyetlen zenemű: Haláltánc

Ültünk a koporsó mellett,
aztán csak egyre gyűltünk.
Nem tudtuk milyen évszak ez.
Hogy bézsvirágok hullanak-e,
vagy sárga-barna levelek,
téli ólomeső egy háborúban?
Mi csak voltunk ott.
Nem tudtuk mit érzünk, mit nem.
De látod Apa, összezsugorodtunk,
kicsikék lettünk, mint a csapdába szoruló
fehér egerek.
Látó voltál? Vagy csak a véletlen tett
azzá?
– Meghalok én nemsokára. – mondtad.
És mi mind, akik itt virrasztunk évezredek
óta a szeretteink fölött,
mi mind – ferdék, görnyedtek és álmosak
lettünk közben. De levettük a ruháinkat
és meztelenül néztük az esőt,
a szemünkbe kacsintó Napot.
Mi mindnyájan itt vagyunk, Apa!
Örökké táncoló álomvesztesek.
Élők.

Vélemény, hozzászólás?