Háló

Megtekintve: 71 alkalommal

Masca (Kintsugi* versek)

Most, hogy a szavak végére értem,
fejem lehajtva hallgatom
a színeket. Talán ég mélyéről,
vagy más világból,
zakatol a vér
suttog titkokat, híreket.
Szemem lecsukom, már a föld is remeg.
Ujjam alatt zúzott kövek, éhes fém illata.
Füttyszóval távozik a lélek, elszendereg,
katatón – szentmisét celebrál az éjszaka.
Tépett húsra, – szívre – ken ijedt
tekintet-imát a reggel,
mozdony kormozta vég-csendéletet.
Vöröslő sín, kifakulni rest-test, nyújtózó világ,
csepegtet hangokat – reccsent borda éneket.
Felébredek, homlokomon ér remeg. Kapaszkodik
emlékszálakon – az álom. Tenyerembe gyűrt
az elme – margójára körmölt profán
rajzokat éji ideálom.

* Kintsugi: Japán eredetű kerámia javítási technika, ahol aranyporral kevert kötőanyaggal illesztik össze a széttört részeket. Így többlet értéket, filozófia szinten mélyebb értelmet adnak a kintsugi tárgyának.

Vélemény, hozzászólás?