Háló

alatt

A fény csak foltok. A hang bőrszűrte vízió. Apró rángások az édeskés folyadékban. Egyedül vagy, mert a testvéreid vérkoktéllá olvadtak, csíralemezeid lassan pulzálnak a központi szív diktátumára.

Végnapok

Azt mondják, ostoba vagyok. Ezt már annyiszor hallottam, hogy fel sem tűnik. Ostoba voltam, amikor kislánykoromban féltem mindentől.
Féltem a villámtól, hogy belém csap, a víztől, hogy belefulladok, a tűztől, hogy belekap a ruhámba, a bogaraktól, hogy rám másznak… most meg már nem félek semmitől.

Az irodalom működési módjai az internetes irodalmi portálokon

Köznapi jelenség, hogy az emberek – mi magunk – szeretünk történeteket mondani, elmesélni, olykor még alkotni is szoktunk. Már a kisgyermeket is arra sarkalljuk, hogy mesélje el a mamának, milyen pillangót látott, az értelmesebb szülő időt szán arra, hogy meséket olvasson a gyermekkel, szerencsés esetben pedig a gyermek maga is szívesen fordul majd a mesekönyvek varázslatos világa felé.