Megtekintve: 261 alkalommal
szorítástalan
mint hentes a bárddal
magamról ezzel a verssel
könyéknél levágtalak
nincs itt szó
feloldozásról
gyulladt vérsavóként
szivárognak csak
roncsolt jobbkezemből
(rímekre sem telik)
verstelenségtől fuldokló
félszavak
ím hozzád
már csak egy
hang erejéig sem
érhetek
megszűnt a folytonosság
a hajszálhágcsók
s hozzád elérni
nincsenek fényácsolt
pillanat-hőhidak
pedig egészen a hangszálaim közé értél
míg szorítottalak
Hatházi Áron
5