Háló

Megtekintve: 26 alkalommal

szorítástalan

mint hentes a bárddal
magamról ezzel a verssel
könyéknél levágtalak
nincs itt szó
feloldozásról
gyulladt vérsavóként
szivárognak csak
roncsolt jobbkezemből
(rímekre sem telik)
verstelenségtől fuldokló
félszavak

ím hozzád
már csak egy
hang erejéig sem
érhetek
megszűnt a folytonosság
a hajszálhágcsók
s hozzád elérni
nincsenek fényácsolt
pillanat-hőhidak

pedig egészen a hangszálaim közé értél
míg szorítottalak

Vélemény, hozzászólás?