Háló

nem kár

lehangolt húrokon nyikkan a szinte fájdalom diszkomfort és diszharmónia testem rezdülése magamba nézek minden szélmalomharc volt csupán most elhanyagolt dolgaim kiáltoznak hagyjatok hadd kapaszkodjak a reménytelenség fonalán eleresztem a múlt árnyait s ha eközben én magam zuhanok ne sírjatok hisz’ értem sohase volt kár