Háló

Zuhanás

Becsaptam az ajtót magam mögött
a kilincsen bőrcafat
fényesre kopott szemem árkában a harag
régi ismerős már
rosszízű lepedékbe fulladt

Elindult közösségi oldalunk

Kedves Olvasó! Elindult a közösségi oldalunk is, ahol könnyebben és gyorsabban tudsz velünk és alkotótársaiddal kapcsolatba lépni. Megosztunk érdekességeket és híreket majd facebookon is. Kövesd és szólj hozzá a bejegyzéseinkhez, hogy vibráló és inspiráló közösséget hozhassunk létre! A teljes szerkesztőség nevében kellemes olvasást és szép napot!

nem kár

lehangolt húrokon nyikkan a szinte fájdalom diszkomfort és diszharmónia testem rezdülése magamba nézek minden szélmalomharc volt csupán most elhanyagolt dolgaim kiáltoznak hagyjatok hadd kapaszkodjak a reménytelenség fonalán eleresztem a múlt árnyait s ha eközben én magam zuhanok ne sírjatok hisz’ értem sohase volt kár